Már több mint egy hete itthon vagyok. Jó nem? Csudijó. Viszont igaznak találom a mondást, hogy minden csoda három napig tart. Három nap után azért kiütköznek a tökéletlenségek, a kellemetlenségek és egyáltalában azok a dolgok, amik nem hiányoztak Floridában. Persze, semmi sem tökéletes. Nem is várom el. Csak épp szembesülnöm kellett azzal, hogy változtatni akarok a régi életemen, az újat, a floridait meg nem szeretem. "Csöbörböl vödörbe"-érzés. Mit lehet ezzel kezdeni?
Utálom feltételekhez kötni a változásokat, most már. Majd akkor más lesz, ha... Nagy lóbrokit lesz az akkor más. Mégis sokszor hiányzik belölem a bátorság és az akaraterö, hogy ne halogassak semmit, hanem határozottan kézbe vegyem a dolgaim. A feltételek csak kifogások, amiket én elöszeretettel használtam eddig. De egyáltalán nem segítenek.
A "csöbörböl vödörbe-érzés"-töl igencsak feszült lettem, amit kedves kis családom nálamnál is néha hanyagabb tagjain töĺtöttem ki, és egyfolytában házsártoskodtam, és nem gyöztem a fejükhöz vagdosni a nappaliban hagyott üres csoki- ill. szaloncukorpapírokat, a mosatlan edényt, a ragacsos asztalt. S végül, ráadásul, még sírós karácsony is lett belöle. Szóval a "rend a lelke mindennek" mondásban többé nem nagyon bízom. Söt, most is a szobámban uralkodó igencsak szembetünö, és a lelkemben dúló láthatatlan felfordulás, kellös közepén ülve írok. És egy darabig még nem szándékozom rendet rakni. Legalábbis a szobámban.