Még 13at kell aludnom és repülök haza. Ahogy közeledik a repjegyen virító dátum annál izgatottabb leszek. Minél izgatottabb vagyok annál vigyoribb. Minél vigyoribb vagyok annál szétszórtabb. Minél szétszórtabb vagyok annál inkább nem tudok a dolgokra figyelni. És mindez hova vezet? Hogy majd a vizsgákon nem jut eszembe semmi, hogy nem tudok másról beszélni mint a hazaútról, és persze akár csalódáshoz is, hogy nem teljesülnek a rejtett karácsonyi vágyak. És persze oda, hogy újra és újra megnézem ezt, és reménykedem hogy bátyám nem feledkezik el rólam és eljön értem a reptérre. :P