Elismerem, hogy az elözö bejegyzés valahogy nagyon gyerekesre és nagyon hisztérikusra sikerült, de valahogy ez tükrözte legjobban a pillanatnyi állapotot.

Most viszont már kis falum kis házának kis szobájának melegében ücsörögve írom ezt a posztot. Otthon vagyok. Végre. És tényleg.

Szombat délután kettötöl (itthon 8tól) tegnap délután kettöig úton voltam. Szerencsére a düsseldorfi járatot nem törölték, se a bécsit; viszont a csomagom valahol e két desztináció között tart még mindig. Benne a sok karácsonyi meglepivel. Nagyon hosszú bejegyzést tudnák kerekíteni az utazásból, de egyenlöre még mindig küzdök az idöeltolódás okozta enyhe kábasággal, és talán nem is érne annyit egy hosszú bejegyzés mint ezek a rövid gondolatok, amik most lassan, nagy álmos szemekkel vánszorognak és próbálják magukat kibogozni a vizsgák után most már mindenféle okossággal teli kis agyacskámban.

Bécsben egy szál pólóban meg pulcsiban, és surranóban szálltam ki a repcsiböl. Mindenki más nagykabát-sapka-sál-hócsizma összaállításban. Hát ja, a -10 az -10. Florida meg egy meleg állam. Mármint olyan állam ahol az éghajlat meleg. :D

28szor szálltam repülöre és landoltam a világ különbözö pontjain az elmúlt 4 évben. És most elöször érkezik késöbb a csomagom... Egész jó átlag. :-/

9órát ültem egy lengyel - gondolom egyetemista - srác mellett, anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna egymáshoz. Nincs ebben semmi romantika. Nem is egy repcsin fogok megismerkedni a leendö férjemmel. :P

Végre rendes, normális, igazi karácsonyi hangulat hála a hidegnek meg a hónak. Meg a karácsonyi vásárnak, ahová drága bátyuskám elvitt tegnap puncsot inni egyenesen a bécsi reptérröl. A karácsonyi fényekben pompázó floridai pálmafák nagyon viccesek és talán kicsit patetikusak is.

Anyukám vacsorával meg gofrival várt. Igazi kaja!!! :) És együtt vacsorázott a család. Olyan érzésem volt, hogy ez alatt a fél nap alatt többet nevettem mint majd' fél év alatt amit kinn töltöttem.

Khm... ma reggel rá kellett jönnöm (újra), hogy milyen rövid az eszem. Újra felfedeztem a sárga-virágos függönyöm, amit pedig én varrtam tavaly nyáron. Nem igazán értem a piros lámpa helyett miért egy kék áll az asztalomon. Se arra nem jöttem még rá, vajon mi történt a fekete téli zoknijaimmal ill. az egyik legjobb farmerommal.

Ma reggel háromszor reggeliztem. Apukámmal hajnali 3kor, a húgommal mielött suliba ment fél7kor meg anyukámmal miután a húgom elment. De jó, hogy ilyen sokan vagyunk. Így legalább a másik húgommal tízóraizhattam. :)

Ha hétfö akkor orosz tojás. 4hónap után elöször. :)