Itt az ideje, hogy összeszedjem magam és elmondjam nektek, hogy az ember magában hordozza a csalódásokat. Bárhová megy, bármibe is kezd a csalódás ott van benne; nem múlik el, nem marad otthon; ragaszkodik hozzám és én is hozzá. Nem értem, mért nem tudom elfelejteni, túllépni…

Az elmúlt pár napban agyonizgultam magam, hogy s mint lesznek a dolgok Pesten. (Aki még nem tudná, egy szemesztert az ELTE Angol-amerikai intézetében töltök.) Természetesen feleslegesen, mert eddig minden nagyon szépen alakul. (Bár, nyugtával dicsérjem a napot...a tegnap nagyon jó…