Furcsaságok

 2010.10.07. 23:18

Itt, Amerikában nem szokás lámpát szerelni a mennyezetre. Állólámpákat használnak a szobákban. Viszont a füröszobánkban és a folyosón mozgásérzékelö fényforrások vannak.

Október lévén itt még mindig meleg van. Bár közeledvén az ösz, a levegö lehült kicsit (átlag 25-27 fok) és nincs vihar minden nap.

Assissi Szt. Ferenc emléknapján egy nagy fekete szöcske tévedt be mellém a padba a templomban.

Kéthetente leellenörzika szobánk tisztaságát.

A kenyai, szuahéli anyanyelvü Anne-nel osztottam meg itt elöször valami nagyon személyeset és nem a magyar anyanyelvü lakótársammal.

Az állítólagos bölcs mondás (Minden kezdet nehéz; az elsö három hét a legnehezebb.) nálam nem jön be. Nekem az 5-8. hét a legnehezebb.

Már harmadik hete tart a kemény edzés és még egy dekát sem fogytam. Pedig arra is nagyon ügyelek, hogy mit eszem.

Hogy lehet az, hogy mikor skype-on beszélek valakivel, a 6órás idöeltolódás ellenére egyidöben látjuk és halljuk egymást?

Bizonytalan vagyok. Sokszor. Sok mindenben.

Az örületbe tudnak kergetni a mérhetetlen nagy választékkal az üzletekben. A múltkor negyed órámba tellett míg kiválasztottam a tejbebigyót.

A nálunk standard A4-es formátum helyett, itt 11" x 8.5" méretü papirost használnak mindenhez. Így nem kettö vagy négy lyuk van a karizbloktöltelékeken, hanem három.

A standard jegyzettömb sárga.

Az itt vásárolt S-es méretü póló sokkal jobban áll, most hogy kimostam és a szárítóban kicsit összement.

Most, hogy már hosszabb ideje nem vagyok otthon és sok idöm van magamban lenni, sokkal élesebben látom a régi helyeket - otthonról és a mindenféle utazásaimról az elmúlt évben. Az árnyékos Plantyt Krakkóból, Toledó kis utcácskáit, a Parc Güellben töltött henye délutánt, a szobácskám, anyukámat mikor azt mondja: "no, mondd", Helenkát ahogy felkacag, Kingát, ahogy elszörnyülködik valamin, a Globe színház színpadát, Zsuval az utolsó sörözésünk és még sok aprócska éles képet mikor elmélázom. Mintha csak tegnap történtek volna.

Még mindig a honvággyal vagyok elfoglalva, pedig már kezd elegem lenni belöle. Ezt talán azt jelentené, hogy lassacskán túl leszek rajta?

Az Élet maga egy nagy furcsaság.

Címkék: változás pillanatok avemaria

A bejegyzés trackback címe:

https://talicska.blog.hu/api/trackback/id/tr852355189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laposfej 2010.10.08. 00:37:29

a fekete szöcske képe fogott meg nagyon... még nem láttam feketét, biztos egy "man in black"-es jövevény. :)

Honvágyat nehéz kezelni, mert ezt te gerjeszted tudatos-tudatalatti érzelemvilágodban.

ha szenvedsz tőle, a jókedv és a röhögőgörcs hasznos lehet, próbáld meg jól érezni magad, az segíthet.

Kívánom neked.

Nikíja 2010.10.08. 11:41:31

Gáljuli! Kitartás! Innen sokat van gondolva rád...
süti beállítások módosítása