Most csak csupa grafománságból írok, mert mindenki elment haza a 4napos hálaadási szünetre. Európai lévén, nekem ez valahogy, nem is tudom...Már hetek óta mindenki a hálaadás körül nyüzsög, azt tervezi kivel hova mikor megy, mit fog enni és hogy végre otthon lesz a családjával. Ez egy abszolúte amerikai dolog; nem olyan kommersz mint a "halloween", amit Európában is egyre több ország "ünnepel" amerikai módra.

Ez a nap állítólag, az amerikai fociról, a pulykáról és a családról szól. Csupa finomságot esznek az emberkék egész nap, élvezik, hogy otthon vannak a családjukkal, és amerikai focit néznek. (megj. itt az amerikai foci a "football", a rendes foci pedig "soccer", nem ám összekeverni.) És persze, hálával emlékeznek a kedves indiánokra, akik a Plymoth kikötöjéböl indult Mayflower hajó utasait átsegítették az elsö kemény, gyilkos télen. (Sarkított verzió.)

De csak mert repcsin érkeztem és nem hajóval, nem hajtott az anyagi javak megszerzése, se nem üldöztek otthon a vallásom miatt, söt! indiánokkal sem találkoztam, és nem tanultam a kukoricaszedést-termesztést, attól még nekem is van miért hálát adnom nap mint nap! 

Mégpedig azért, hogy: egyáltalán itt vagyok, hogy tanulhatok, hogy élek és virulok, hogy csudijó családocskám van, aki mindenben támogat, hogy vannak barátaim, akik mindig akkor jelentkeznek be gtalkon amikor éppen nem érek rá, hogy sokan vannak akik drukkolnak nekem, hogy a tanárok itt mindenben segítenek, hogy csudijó edzönk van, aki motiválni tud, hogy mindig van mit olvasnom, néznem, hallgatnom, hogy van mit ennem-innom, hogy annyi sok szép helyen jártam eddig és remélem még sok szép helyen járok majd a jövöben. És igen, hogy egyáltalán reményteljes jövöt látok magam elött; vannak elképzeléseim és ötleteim, vannak céljaim és van mi motiváljon :)

U.i.: holnap az egyik tanárom családjával eszem egy tálból a pulykát... :)