Úgy gondolom az elsö, otthonról kapott levél is megérdemel egy "big applaus"-t, vagy legalábbis egy bejegyzést és abban mélységes, örömteli köszönetnyilvánítást, kedves Lívia barátnémnak, aki gyöngybetükkel vetette a csodás piros papirosra nekem szánt gondolatait. Köszönöm, Lívi! Nagyon örültem neki, és még hangosan fel is sikkantottam a posta-szekciónál :) Gondolom megint lököttnek tartottak, de uccse neki, nem bánom, hisz nagy öröm ért engem.

Nagyon hálás vagyok, kedves barátaim, hogy gondoltok rám. Érzem ám, sokszor, hogy nem csak az Úr vigyázó tekintete kísér, hanem a tiétek is. És kérlek benneteket, tartsatok ki mellettem a nagy távolság ellenére is. Imádkozom értetek, és remélem ti is érzitek, hogy nap mint nap - igaz 6 óra különbséggel - de ti is sokszor itt motoszkáltok bennem, mellettem, körülöttem. :)