Pénteken kötelezö tanári gyakorlatomat töltve belekóstolhattam kicsikét a tanárlétbe. Izgultam, nagyon. Készültem, sokat. És egész komolyan elfáradtam a kóstolásban...
Mindössze két órát tanítottam, de azt elejétöl a végéig. Mindkettöt a gimiben. Bizonyítványosztás elött. Nem volt egyszerü, nadehát ezt tudtam elöre. Raádásul a negyedikben elsö órán voltam bent, de legalább izgalmas témával kezdtük a napot és megismertettem velük a kortárs magyar irodalom gyöngyszemeiböl párat - Varró Danit, Parti Nagyot, meg Cserna-Szabó Andrást. Egész jól fogadták a szokatlan szövegeket és még néhány kérdésre is válaszolni méltóztattak. Az elsö gimiben a zseni Shakespear-rel foglalkoztunk meg a reneszánsz drámával. Itt meglepö módon lassan fogott az emberkék agya, viszont az igazgató elégedetten mosolyogva ücsörgött az utolsó padban :) A nap végére teljesen kimerültem, bár ehhez hozzátett az is, hogy elözö éjjel mindössze négy órát aludtam és hajnali 5.40kor már a vonaton ültem. De kellemes fáradtság volt ez.
Lefelé menet a lépcsön, 10 másodperccel azelött, hogy beléptem volna az osztályokba úgy dübörgött a pici szivem, mintha ki akart volna szakadni. De amint az osztály elé álltam és rám szegezödött minden tekintet már nem is hallottam a zakatolást. Úgy tünt, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy ott állok a katedrán. Jól éreztem magam a tanár szerepében. Azt hiszem, mindkét esetben sikerült olyan órát tartanom, amit diákként szivesen végigültem volna. Persze van még egy csomó csiszolgatni való - például, hogy ne szteppeljek annyit izgatottságomban. Meg is lepödtem. Nem igazán hajlok a hivatásos tanárság felé. Továbbra is minden nap iskolába menni, azután hogy már 16 éve ezt csinálom...Háát... Meg alacsony fizetés, a diákok szemtelen-neveletlen új generációja, sok papírmunka, sok teendö, semmi hála. De a két tanított óra után azért még gondolkodom ezen. :)
