Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. De most itt vagyok, újra. A gépem jelenleg teljesen tropa, használhatatlan a billentyűzete igy most a bátyámén pötyögök. Szokatlan a magyar billentyűzet, az enyémen sajátos jelrendszer van a mindenféle ékezetes betűknek...Igy most rövid leszek és igyekszem csak a lényeget irni.

Augusztus elején részt vettem életem első igazi gyalogos zarándoklatán, Lengyelországban. Bielsko Bialabol gyalogoltunk Czesztochowaba, a Szűzanya-kegyhelyre. Nem untatlak benneteket szervezési meg gyakorlatias részletekkel, mert az igazán fontos a lelki út megtétele volt. Nekem nagyon sokat adott ez az egy hét minden szempontból. Kihivás volt a táv, de sokszor az emberek is, akikkel együtt bandukoltunk. Sok mindent megtanultam az úton. Itt a három legfontosabb:

1. A hit - Az erős hit nem abban nyilvánul meg, hogy rakosgatjuk a hegyeket egyik helyről a másikra, vagy hogy azt mondom: "Hiszem, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá." Kétségkivül ennek is van buzditó ereje. Az igaz hit viszont nem a saját erőmbe, hanem az Istenbe vetett hit, az Úrba vetett bizodalom. Hogy azt tudom mondani, amit a beteg Jézusnak: "Uram, ha te akarod, meggyógyulok." Elfogadni Isten akaratát, hinni hogy Ő csakis a legjobbat akarja nekünk, a javunkat kivánja, még akkor is ha épp úgy tűnik minden ez ellen szól. Hiszen mindig azt kapjuk, amire szükségünk van, nem azt, amit mi magunk szükségesnek tartunk. 

2. Az ima - A zarándoklat után úgy tűnt eddig nem is imádkoztam. Vagy legalábbis nem "rendesen". Persze mondtam a szavakat, el is hittem amit mondok, gondolkodtam is rajtuk, de valahogy nem szivből áradtak a szavak. Ott megtapasztaltam, mennyire fontos a csendes egyedüllétben, az Oltáriszentség előtt, a tiszta lélekkel mondott, a bensőmből fakadó ima. Rezdülés Isten hangjára.

3. A keresztény közösség - A keresztény közösség szerető közösség. Szükségszerű, hiszen társas lények vagyunk. Nagyon szerettem, hogy nyiltan beszélgettünk a tapasztalatainkról, Istenélményekről, együtt imádkoztunk, énekeltünk. Sokat segitett ez az úton.Volt mindig valaki, aki felkarolt, ha fájt a lábam, volt mindig kinek vizet adnom, volt valaki, aki mindenkit megnevettetett, aki bölcs tanácsokat adott, aki vitte a jelvényt, aki ellátta a vizholyagokat. Mindig más valaki, de mégis ugyanaz. Ugyanaz a Lélek, ugyanaz a Krisztus.