Budapest. Pozsony. Bécs. Bocsánat. Budapest. Bratislava. Bécs.

Nagyon unalmas és fájdalmas itthon lennem. Annak ellenére, hogy nagyon sok mindenért hálás lehetnék én inkább szomorú vagyok. A szerdai fagyos családi promóciós ebéd után kétségbeesetten kerestem a menekülési lehetőségeket. Másnap már robogtam is a vonattal Pest felé. Innentől csak címszavakban, mert rengeteg lenne mindent részletesen leírnom:

Budapest (csüt-péntek)

Amerikai házaspár a vonaton

Tzatziki magyarosan (piros paprika és sült szalonna, sértés tzatzikinek nevezni, de nagyon finom volt)

Gellért-hegy

Czukor kávézó

Szabadság híd

Borozgatás

Hajnalig tartó beszélgetés (állítólag olyanok voltunk mint az ovisok)

Reggeli friss kalács (legalábbis azt mondták róla, de nem bírtuk megenni)

Pár órányi alvás

Ágyba reggeli!!! - ihatatlan kávé és a maradék kalács, de már maga az igyekezet is levett a lábamról

Másnapos kelés, ebből kifolyólag komoly rosszullét, abból kifolyólag pedig a vonat elkésése

Újabb pár óra alvás a következő vonatig

Másfél óra várakozás a mindig késő Avala EC-re

Alvás otthon

Pozsony (szombat)

Csak átutazóban Bécs felé

De ahogy Máté mondta később, mint minden nő, én is képes voltam a várakozási időt vásárlással tölteni. Beszereztem két csini rövidnadrágot meg egy dobozos Kozelt...

Várakozás a vonatállomáson Lacpacra meg Kovikatira

Bécs (szombat-vasárnap)

Utazás Lacpaccal meg Kovikatival

Eső, eső, villamos, eső, rövid séta, villamos, eső, villamos, eső, bőrig ázás

Máté finom teája

Mancsa, a játékos, fekete apróság, aki vasárnap reggelre talán engem is megszeretett. Engem, aki kimondottan dog-person vagyok. Vagy talán mégse?

A vacsi előkészítése, vendégek érkezése

Ektiviti minden mennyiségben, fajtában és változatban

Sörkóstolás (erre kellett a Kozel, mellesleg elég silány minösítést kapott)

Vasárnap reggeli a Tunelben, városnézés, fagyizás, strandolás

Végül sikerült bénáznom is egyet. Nem találtam a villamos-megállót. Nagyon el akartam érni a vonatot, össze-vissza járkáltam fel és alá, segítséget kértem, de nem sikerült érthető válaszokat kapnom. Még szerencse, hogy a mindig kedves vendéglátó Vera (alliteráció!) megmentett és futva bár, de elértem a vonatot. Azzal újra Pozsonyba, onnan Sellyére, ott misére, onnan gyalog haza. Bocsánat. Bratislavaba, onnan Šaľara.

És mikor hazaérek vendégek fogadnak. Az unokatestvérem és menyasszonya. Esküvő alig egy hónap múlva.

Nagyon hálás vagyok értetek, kedves barátok, akiknél a hétvégét töltöttem. És nagyon szomorú, hogy most nem vagytok itt velem.