Anyukám az egész napot az 1. számú választóteremben töltötte mint választóbiztos, így a rangidős lányra, tehát rám lett bízva a ház. Nem gondoltam volna, hogy ez különösebb gondot okozna. Főztem már eddig is egyedül ebédet, az új mosógéppel is mostam már, a porszívóval meg régi jóbarátok vagyunk. És már három óra is elég a napi két oldal megírásához a szakdolgozathoz (megj. angolul). A bibi ott van, hogy házimunka gyűjtőnév alatt élő barátaimmal nem egyszerre szoktam találkozni...

Túlzás lenne, ha azt modanám buzgón vágtam bele a napba, és kicsattanó jókedvvel kiugrottam ki az ágyból, de a finom kis napsütés elég csalógató volt és a reggeli friss kifli meg a kávé jóadag energiával látott el. Úgy gondoltam este hatig simán győzök mindent megcsinálni és majd a lemenő nap fényében - mint Lucky Luke szokott - elgaloppozok, választani. Még egy kis testedzést is terveztem, ha már egyszer hazacipeltem a futócipőm Pozsonyból. Na ebből aztán nem sok minden lett, vagyis inkább túl sok minden.

 

Még főzés előtt befejeztem egy kötelező olvasmányt (G. Green: Doktor Fischer - de erről majd külön). Fél egyre sikerült elkészülnöm az ebéddel. Tejfölös-mustáros csirkemell, rizzsel és hagymás-ecetes paradicsomsalátával. Ebéd után meg nekiláttam a hónapok óta elhagyatottan álló szobácskám lakhatóvá tételéhez. Közben megjegyzem három adag mosnivalót intéztem el. Vagyis majdnem hármat. Harmadiknak a kényes ruhadarabokat tettem a mosógépbe, amik kézi mosást igényelnek...Mielőtt nekiültem negyed öt magasságában a szakdolgozatomnak (amit mostantól csak "a munkának" fogok nevezni) még győztem hajat is mosni. De amint leütöttem az első betűt apukám megjegyezte, hogy lejárt a mosás. Lefutottam, gyors teregetés és újabb rakomány mosásában reménykedve. Csakhogy a kézi mosás végén nincs csavarás, amit persze én nem tudtam, így mindent vissza és csavartatni. Míg a mosóprogram végét vártam és mielőtt még újra meg raktam VOLNA a mosógépet sikerült kijavítanom és kiegészítenem pár bekezdéssel a már meglévő pár oldalat. Természetesen rosszul állítottam be a kis tekerentyűt a mosógépen, így nem volt meglepő, hogy még másfél óra múlva sem voltak kicsavarva a ruhák. Mikor láttam, hogy a helyzet változatlan már a frász kerülgetett. Próbáltam kézben kicsavarni a ruhákat, de nem voltam elég alapos, így kis idő múltán vízcsepergést hallottam a fürdőszobából. Ja, és a mosógép dobjában állt a víz. Fél hétkor dúlva-fúlva vettem a kabátom, hogy eleget tegyek állampolgári kötelességemnek és megkérdezzem választóbiztos anyukámat mi a teendő a mosógéppel, merthogy egy adag még mindig hátra volt...

Természetesen a futásból nem lett semmi. Helyette tornáztam Texast bömböltetve. A munkámhoz sem írtam meg a napi két oldalat. Helyette megírtam ez a kis bejegyzést. És már este tíz. Ráadásul nem ártana időben lefeküdnöm, mert holnap tripla névnapot és apukám születésnapját ünnepeljük...Nagy családi csurbesz. És anyukám egész delelőtt sekrestyés lesz... Hát igen...Gyakorlat teszi a háziasszonyt.