Írtam már korábban a muszájról, az elhagyatottságról, a szomorúságról. Mindez most igencsak kezd dühbe és cinizmusba fordulni. Sokszor inkább némán mint megjegyzésekben. Mint például ma az ünnepi ebédnél, ami ünneplés helyett az én cinizmusom és haragom demonstrálásába…

 Muszáj. Kell. Szükséges. Elengedhetetlen. Elkerülhetetlen. Kötelező. Sok mindent el kell viselnünk. Még több dolgot muszáj megtennünk ahhoz, hogy életben maradjunk. Olyat is, ami nem ínyünkre való. Olyat is, amin senki sem tud változtatni, ami egyszerüen úgy van ahogy…