Írtam már korábban a muszájról, az elhagyatottságról, a szomorúságról. Mindez most igencsak kezd dühbe és cinizmusba fordulni. Sokszor inkább némán mint megjegyzésekben. Mint például ma az ünnepi ebédnél, ami ünneplés helyett az én cinizmusom és haragom demonstrálásába…
ezis-azis
mindenféle ami velem történik...
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
