Elismerem, hogy az elözö bejegyzés valahogy nagyon gyerekesre és nagyon hisztérikusra sikerült, de valahogy ez tükrözte legjobban a pillanatnyi állapotot.Most viszont már kis falum kis házának kis szobájának melegében ücsörögve írom ezt a posztot. Otthon vagyok. Végre. És…

Tegnap vasárnap lévén, a hetedik nap, mikor még a Jóisten is megpihent, megengedtem magamnak egy kis álmodozást. Mennyire más volt ez, mint mikor kislány koromban a fehér hercegről ábrándoztam! Terveket szövögettem a jövőmről, hogy mit szeretnék kezdeni…