Idén is megrendezésre került a Farsangi Rögtönzések improvizációs fesztivál. Idén is a Magyar Színjátékos Szövetség égisze alatt, a Gurigongo Symposiummal karöltve. Helyszínül a pozsonyi Csemadok nagyterme szolgált, szervezögárdának a Homodram csapott fel. A feledhetetlen hangulatról a résztvevö nyolc csapat, a játék szabályos lefolyásáról Tóth Gábor "Tóga", a pontok megfelelö arányban való kiosztásáról Szabó Csilla, Solténszky Tibor és Kovács Áron, a pontok pontos lejegyzéséröl a "zapiszovatyelka" Kovács Niki, az anyagi háttérröl a támogatók -JAIK, MKKI, Csemadok- gondoskodtak.

Hajnali hétkor, az ébresztö csörgésére csak nagyon lassan kezdett derengeni, hogy imprófesztet kéne menni szervezni, kaját venni, elvinni, megcsinálni, termet rendberakni. És innen már nem kellett sok az ébredéshez. Mikor Nikivel meg Julkával meglepöen flottul lement a vásárlás már tudtam, hogy nem lesz mindennapi ez a nap. Megfoghatatlan, apró kis lángocska kezdett bennem pislákolni. A szállingózó emberkék, versenyzök, a zsüri, régi barátok, meg a váratlanul felmerülö problémák csak szították a kis tüzecskét. Ahogy alakult a hangulat egyre magasabbra csaptak a lángok. A verseny második körére elégette minden gondom és korábbi fáradtságom. Úgy lobogott, hogy nem lehetett elfojtani és sokszor üdvrivalgásban, tapsban, hangos biztatásban törtem ki. Izzott a lábam alatt a talaj, nem bírtam megülni a hátsó felemen. Lehetett érezni a levegöben, hogy mindeki szereti, amit csinál, szereti az emberkéket, akikkel csinálja, és megelégedéssel töltöttek el minket a sikeres pillanatok, mikor éreztük, hogy a három percben odaadtuk magunkat.

Jó látni, hogy az "Impró család" új tagokkal bövült, hogy örömmel jönnek vissza az "idösebbek", hogy a zsüri - Szabó Csilla és Solténszky Tibor, a felvidéki magyar színjátszók "anyukája" és "apukája", valamint Kovács Áron a család "jóbarátja" föleg dícsérettel, de építö kritikával is illeti a mezönyt, hogy Tóga "bácsikánk" csudijó prezentációval készült és soha nem fogy ki a poénokból, hogy az egész napos közös játék után a kreatív "gyerekek" felszabadultan ropják a parketten.

Jó, hogy tudunk idöt szakítani az élet egyik legfontosabb összetevöjére, a játékra. És föleg: tudunk együtt játszani.  

(Itt is tetszik lenni egy bejegyzésemnek :))