Sokszor elfog a szorongás. Sokszor türelmetlen vagyok. Sokszor szétszórt. Általában túlságosan erélyes, mindig magabiztos, néha hezitáló. Örök optimista, ritkán kétkedő, női gondoskodással, jó főzőérzékkel megáldott, sportra hajlamos, kényelmes, nyitott természet. (Tudom, hogy ellentmondásos amit leírtam, de senki sem fekete-fehér egyéniség és még van egy halom már jó-rossz tulajdonságom, de...) Sok ismerőssel, baráttal, világot látott, biztos családi háttérrel, támogató jóakarókkal. Mit kívánhatnék még?

Vannak perceim mikor véghetetlenül szomorú vagyok, mint például most is. Emberből vagyok. Tudom, Uram, mellettem vagy a legnehezebb órákban és Te emelsz fel mikor orraesek, és felkarolsz mikor bukdácsolok a bűnök mocskában, mégis...szomorúcska vagyok, nagyon. Nem elégszem meg éteri valóddal és emberi kezet óhajtok a vállamon pihenni, jóbarát szavát a fülembe suttogni szipogásom közben és mondani, hogy: „Nem baj.“ De azt hiszem, ez egy újabb olyan pillanat mikor arra tanítasz, csak a Te erődben bízhatok és nem hagyatkozhatom az emberi kezekre. És ilyenkor sokszor dühöngök is, mert nem értem, miért nem tudom elfogadni ezt a körforgást, hogy ez az érzés mindig visszatérö (lásd. Harag vagy mifene, A muszáj nagy úr), soha el nem múló. Mert nem múlik el, nem tudok tenni ellene, nem párolog el mint a vízgőz, nem csillapítja a csokoládéhabzsolás (karácsonyi időszakban kocsonya hagymával és szaloncukor), ott lappang minden boldog mozzanat legeslegalján, hogy mikor magamra maradok egy álomnyi idő alatt kényelmes helyet találjon magának szívem tájékán.

Némileg értelmezi az írás, de csak ideig-óráig tart a fakó remény. Hosszú az út és én most nem tudom merre tartok. Beragadt a mozgatórugó, amit még kedves N. Á. tanár úr sem tudott kioldani elektromos levelével.

Ez hiányzik, ezt kívánom még: Irányt, Célt, Motivációt!  Ha tudnám merre tartok, mindez mire jó, milyen célt akarok elérni, lenne ki vezetne, támogatna, hajtana könyörtelenül, nem lenne ideje ennek az alattomos érzésnek befészkelnie magát, vagy legalábbis sokáig tarthatnám ott lenn, mindennek legeslegalján.