Jürgen kedvéért:

A magyarbuli nagyon jól sikerült. Az utolsó utáni pillanatban döntöttem el, hogy mégis megyek (ennek a mai óangol dolgozat látta kárát), 2perc alatt kaptam össze magam, de szárnyaltam a spontán örömtől, meg örültem a lányoknak, szóval nem nagyon érdekelt, hogyan áll a hajam éppen. Ennek ellenére mindenkinek nagyon tetszett az új hajszín, sőt szexinek is tituláták (a szín jelenleg „tmavá čokoládová”), és asszem látszott rajtam, hogy most felhőtlenül akarok szórakozni és semmi mást, csak jól érezni magam a barátnőkkel. Naná, hogy ilyenkor tűnik fel a pasiknak is a mosolyod, meg a tarka színekben játszó szemed J (merthogy az enyém olyan zöldes, kékes-szürke egy kis rozsdasárgával) hahh, és amikor rájönnek, hogy még táncolni is tudsz… csodás. Szó szerint végigtáncoltam az éjjelt és tényleg önfeledten roptam, és szépnek és vonzónak éreztem magam. De csitt. Erről ennyit. Befejezésképpen álljon itt a már elhangzott-leírt kiábrándító komment, ami azt hiszem mindent elárul: A másnap(osság) tanulsága: az ilyen buli-hercegek amilyen gyorsan feltűnnek, olyan gyorsan el is tűnnek. Bár lehethogy elhamarkodottan írom ezt most...de, ahh zavarban vagyok. Érted ugye, mire gondolok? Nem tudom, hogy ezt most sajnáljam-e vagy inkább örüljek…(lásd a köv. postot)