Ma délelőtt a Szt.Erzsébet kórház onkológiai részlegének kápolnájában voltam szentmisén. Kicsike kápolna, nagyon egyszerű berendezéssel, fehér falak, hagyományos feszület, betegek pongyolában. Egy kapucinus atya celebrálta a misét. Az ő szájából hangzott el a címadó mondat.
Sokszor megkérdezzük magunktól: „Krisztus valóban király? Ura a helyzetnek?“ Főleg olyankor hangzanak el ezek a kérdések, mikor szembesülünk az élet nehézségeivel, a saját tehetetlenségünkkel, rajtunk kívül álló problémákkal, betegséggel, a világban szorgosan munkálkodó rosszal: gyilkosságok, merényletek, korrupció. Nem értjük MIÉRT történnek a dolgok úgy ahogy megtörténnek, választ várunk és mindenekelőtt gyors megoldást, akár a Jóistentől.De az Úr Jézus nem egy Rambo, aki egyetlen ökölcsapással elsöpri az ellenséget. És valóban. Úgy tűnhet, nem azt kapjuk amit kérünk. Nem kötelezően abban a formában, amiben mi elképzeljük. Hiszem, hogy mindennek, ami velünk történik, a problémák és megpróbáltatások, de a váratlan örömök is, egy célt szolgálnak: az üdvösséget. Ha életünk királyának Krisztust választjuk, nem kell az ok-okozati viszonyokba belegabalyodnunk és elszomorodnunk, rosszabb esetben megtébolyodnunk, mikor nem értjük meg azonnal a tettek és történések mögött megbúvó szándékot.
