Apukámnak köszönhetően kicsi korom óta sokat olvasok. Könyveket kapunk minden alkalommal - névnap, születésnap, karácsony, bizonyítvány, államvizsga. És aki sokat olvas, abban előbb utóbb felmerül az alkotás vágya, ilyen vagy olyan formában. Mostanáig komolyan reménykedtem benne, hátha megvan bennem is az a valami, amiből a könyvek születnek. De én soha nem leszek a szó szoros értelmében vett író, mert:

1. írónak születni kell, és én nem tollal a kezemben születtem, se nem nőttem föl varázslatos lények társaságában; mindigis átlagos volt a képzeletem

2. nem vagyok elég jó megfigyelő

3. nem elég buja a fantáziám

4. vacak a memóriám

5. mindig csak magamról írok, és bár a felvetett problémák talán szélesebb körökre is kiterjedhetnek, nem tudom azokat egy általános érvényű, kitalált vagy valós kontextusba helyezni, hogy bárki magáévá tehesse

6. a globális problémákat, általános kérdéseket nem tudom személyes hangvételűre átültetni, kitalált vagy valós kontextusba helyezni, hogy közelebb hozzam az olvasóhoz 

Javamra legyen mondva, érzékeny vagyok a világ dolgaira, de ez vajmi keveset jelent ebből a szempontból. Bolyongó, legfejjeb tényfeltáró, de semmiképp sem alkotó hőse vagyok az irodalom világának.