Álmos szombat délután van. Mindenki szunyókál az ebéd utáni kártyaparti után. Nincs is ennél jobb alkalom visszatekintenem az elözö évre.
Soha nem sikerül szilveszter elött ez a számvetés. Kell egy kis idö, hogy leüllepedjen a dolog. És soha nem is megy minden apró részletre kiterjedöen. Aki ismer tudja, milyen lyukas az én buksi fejem :)
Szóval összességében 2010 az ösztöndíjak, utazások, változások és a régi barátságok éve volt. Tipikusan a januári vizsgákkal kezdödött, aztán folytatódott a budapesti akklimatizációval. Ösztöndíjas lettem az ELTÉ-n és a tavaszi szemeszterben mindenféle csuda dolgokat tanulhattam a kortárs angol irodalomról meg az ausztrál irodalmi törekvésekröl. Nagyon élveztem :) Persze voltak, pillanatok mikor egyértelmüen haza akartam költözni. A lakás a Blahánál sokszor a frászt hozta rám, és örülök, hogy többé nem kell a srácokkal együtt laknom. Ez az "együttélés" igencsak tanulságos volt. Az ELTÉ-n meg az otthoni tanulmányokon kívül Katyival még egy drámapedagógiai tanfolyamba is belekezdtünk és el is végeztük sikeresen.
Aztán jött az újabb költözés - haza. Vizsgák. Papírmunka. Végül egy újabb ösztöndíj - Krakkóba, a 3-hetes Tertio Millenio Seminar-ra. Egy kedves-kellemes nemzetközi társaság, akikkel értelmes dolgokról lehet beszélni reggel 8-tól hajnali 2-ig. Angolul. Krakkóban. Varázslatos három hét volt. Bepillantást nyerhettem egy kicsit a politikába, gazdaságba, a katolikus egyház szociális tanításába, bioetikába és közben nagyokat ettünk, különlegeset kávéztunk, megvettem az elsö Promod ruhám és ez volt az az idöszak is mikor mély benyomást tettem egy kedves öregúrra, akinek az amerikai ösztöndíjat köszönhetem.
Aztán Krakkó után mediterrán éghajlat, 40fokos meleg Madridban. Helka és Mari társaságában. Ez volt az a hét, mikor szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy öregszem; hogy szeretek idöben lefeküdni és korán kelni. Megnézni a napkeltét is akár. Hogy nem bírok lépést tartani sem Marival, sem a spanyolokkal. Hogy szeretek jókat enni, és azért végszükség esetén borsos összeget is hajlandó vagyok fizetni. Hogy nem szeretek a reptéren aludni, és inkább fizettem volna még egy éjjelt. De hát ennek is meg kellett lennie, és így távolról nézve még örülök is neki. :) Ezt is elmondhatom: aludtam a madridi reptéren. Láttam Toledót és Bergámót és szereztem egy igazi, tipikus, toledói acélból készül nyakláncot amire már a 2009-es barcelonai út óta áhítoztam.
Aztán Madrid után az 2010-es éve meglepetése: ösztöndíj Amerikába. És erröl már tudtok. És ezt még nem is szeretném értékelni, merthogy ez még tart és folyamatban van. Jó idöben jó helyen voltam, ennyi a titka. Talán a sikeres életnek is csak ennyi a nyitja?
A nyár további meglepetése még az volt, hogy kikerültem a "nem"-kategóriából és, úgymond, újra "vadászpréda" lettem. Egy rövid idöre megközelíthetönek, érdekesnek és értékesnek éreztem magam. Nem is értem a múlt idöt...Hiszen még most is ugyanaz vagyok. (Persze, mindenki változik, de attól még mindig megközelíthetö, érdekes és értékes vagyok. Ugye érted?) Szóval elég hosszú idö után megajándékoztattam ezekkel az érzésekkel is. Amiért nagyon hálás vagyok.
2010-ben még az is megtörtént velem, hogy kicsit belepillanthattam a TANDEM müködésébe és részt vehettem egy képzésen. Kicsit ez miatt is bánom az amerikai nagy utat, mert igencsak megérintettek a TANDEM-es emberkék és nagyon inspirálónak, kedvesnek, hasznosnak, fontosnak látom amit csinálnak. Így természetesen, igazigáljuli-létemre, naná, hogy részese szeretnék lenni. De ez még a jövö zenéje.
Nos, az ösztödíjakról meg utazásokról már volt szó. Változások és régi barátságok. A régi barátságok segítettek át az év nagy kellemetlenségein. A költözéseken, az új helyek okozta ijedelmen, a kellemetlen magányosságokon, a nagy döntéseken. Bátran mondhatom, hogy mindig mindenhol. Pesten, Krakkóban, Madridban,Pozsonyban, otthon, Amerikában. Valahogy mindenhol ott voltatok kedveseim; élöben vagy virtuálisan, skype-on vagy a gmail-cseten. Nem fogok mindenkit név szerint említeni, így is már elég hosszú ez a poszt. Azt hiszem, mindannyian tudjátok mennyire értékelem a türelmeteket és hogy mennyire hálás vagyok amiért minden badarságom és hiányosságom ellenére is szerettek.
A változások meg jöttek magunktól, de talán föleg az utazásokkal. Pesten némileg kultúrember formálódott belölem, Krakkóban politikus-diplomata-kapcsolatépítö, Madridban partyface, az augusztusi fél-hónapban míg itthon voltam pedig ügyintézö. Amerikában meg egyelöre magányos farkas-sportember. Hát így...
