Tegnap vasárnap lévén, a hetedik nap, mikor még a Jóisten is megpihent, megengedtem magamnak egy kis álmodozást. Mennyire más volt ez, mint mikor kislány koromban a fehér hercegről ábrándoztam! Terveket szövögettem a jövőmről, hogy mit szeretnék kezdeni…

Azt hiszem itt az ideje, hogy kiírjam magamból ezt a magányos-de-mégse, szomorú-de-mégse, fura, zavart életérzést, hátha hozzá tud szólni valaki valami érdemlegeset és megvilágítja elöttem a világ bonyolultnak tünö dolgait.Túl vagyok egy nagy szakításon, vagyis igyekszem…