Az elmúlt pár napban agyonizgultam magam, hogy s mint lesznek a dolgok Pesten. (Aki még nem tudná, egy szemesztert az ELTE Angol-amerikai intézetében töltök.) Természetesen feleslegesen, mert eddig minden nagyon szépen alakul. (Bár, nyugtával dicsérjem a napot...a tegnap nagyon jó volt.)

Mozgalmas elsö napom volt. Nagyon féltem, hogy egyedül leszek majd, és nem lesz kivel beszélgetni és elpanaszkodni milyen bunkó tud lenni egy tanulmányis. De nem így történt :) Hózi barátom egész nap velem volt. Meg Katyi is. Meg Veronival is találkoztunk :) akit má négy éve nem láttam, és teljesen váratlanul futottunk egymásba az ELTE folyosóján. Nagyon örültem mindannyiuknak. Jó érzés volt tudni, hogy van kihez fordulnom, hogy olyan emberek vesznek körül akiket ismerek és ök is ismernek engem.

Persze, még bele kell szokni a dolgokba, és az idöbe telik. Még ki kell, hogy alakuljon az itteni életrendem, ami szintén idöbe telik. Új embereket fogok megismerni, ami szintén idöbe telik. Tehát azt hiszem, föleg türelemre lesz szükségem az elkövetkezö napokban. Magamhoz és másokhoz is meg kell tanulnom elfogadónak, megbocsátónak és türelmesnek lenni.