Megpróbálom felvenni. Lépek jobbra, lépek balra. Közben mozgatom a vállam, a csípöm, valamifélét hadonászok a kezemmel...Hajlítom a térdem, gyorsabban lépek jobbra meg balra. Most kettöt jobbra, egyet vissza. Közben ringatom a csípöm. Mosolygok. Jól érzem magam. Jól érzem magam. Jól érzem magam.
Rengeteg dominikai, el salvadori, puerto ricoi, venezuelai, hondurasi, meg mindenféle egyéb spanyol vérrel rendelkezö hím és nönemü egyedek akik tudatosan és természetesen is könnyedén járják a mindenféle latin táncokat. Én meg tisztességesen próbálkozom. Nem túl sok eredménnyel. De ráfogom a partnerhiányra. Vagyishogy hát nem vagyok én botlábú, csak épp nem akadt egy tisztességes kétlábonjáró, ellenkezö nemü egyén aki bevezetett volna a latin táncok rejtelmeibe. Pedig igazán nem bántam volna, ha valaki amolyan istenesen megforgat ma este a Nemzetközi Diákbálon.
Az a férfi, aki nem csak a gáton, de a táncparketten is megállja a helyét.
